A YOUnerife története

A YOUnerife csapatára, azaz Bálintra és Tomira egy utazós csoportban akadtunk rá. Éppen a Tenerifén hatályban lévő Covid-intézkedésekről igyekeztünk megtudni a lehető legtöbbet, amikor segítségképpen ajánlották számunkra más tagok a fiúkat. Ahogy megnéztem az oldalukat a Facebookon eldöntöttem, hogy mindenképpen meg akarok velük ismerkedni, s azzal a szigettel amin ők élnek, s úgy, ahogy ők látják. Fel is vettük velük a kapcsolatot, beszéltünk telefonon és összehoztunk egy szenzációs napot, amelyet egy nagyon érdekes beszélgetés zárt egy kellemes, családias étteremben.

 

A Younerife

Bálint és Tomi története egy ideális világban, egy nagyon is átlagos történet lenne. Két ember megismerkedett egymással és szerelembe estek. Ez azonban a jelenlegi Magyarországon közel sem átlagos. Bálint szerint bár vannak szuper kezdeményezések, jelenleg az LMBTQI-személyek elfogadásától nagyon messze vagyunk. „Miért nem érdemlem meg, hogy megfogjam a párom kezét? Mi tiszteletben tartjuk a másik embert, nem toljuk az arcába a kapcsolatunkat, másságunkat.” – s valóban… a kézen fogva sétálás mégis tabu nálunk. Nem csoda, hogy több olyan incidensük volt – az említett kézenfogva-sétálás miatt – , amikor trágár szavakkal illették őket az utcán.

Hogy mi a helyzet Pécsen, ahol a város szlogenjévé nőtte ki magát a Pesten a lóvé, Pécsen a love? Hát még ennyi sem… Tomi ugyanis pécsi, s elmondása szerint Pesten sokkal toleránsabbak az emberek. Pedig ott is előfordulhat, hogy utánuk kiabálnak, megdobálják őket, csak valamivel ritkábban talán. Pécsen azonban egy ilyen séta lehetetlen lenne… Akkor pedig mi az a love, ami itt Pécsen megvan, de Pesten nincs?

Nyilván nem nehéz kitalálni, hogy miért hagyták itt az országot, miért vándoroltak külföldre, de mint minden nagy elhatározáshoz, ehhez is kellett az az utolsó csepp… Számunkra a Coca-Cola tavalyi kampányának fogadtatása és lecserélése volt az a pillanat, amikor eldöntötték, külföldre költöznek egy nyugodtabb élet lehetősége miatt.

Gondolom mindenki emlékszik erre a kampányra és arra, hogy volt tiltakozás nem csak a plakátok ellen, hanem többen felszólaltak annak védelmében is. Azonban ez a támogatói-kiállás – mint ahogy véleményem szerint lassan az összes LMBTQI, esetleg más kisebbségben lévő társadalmi csoport vagy történés támogatói megnyilvánulása – egy trendi, divatos, párhetes álhisztinél nem nagyon terjedt többre. Hát legalább ezzel is lehetett profilképet módosítani ideiglenesen, hogy mindenki lássa, milyen modernek, elfogadóak és XXI. századiak vagyunk.

A kampány minden esetre hamarosan a kukába landolt, cserélték, hiába óriási nemzetközi cégről van szó, de közben persze egy kis rombolás és gyújtogatás, illetve – például Bálint és Tomi számára – pár keményebb hangú, esetenként trágár levél is követte.

A fiúknál ez volt az utolsó csepp… elhatározták, hogy elköltöznek és olyan környezetet teremtenek, ahol bárki, legyen az hetero, meleg, keresztény, konzervatív, idős, fiatal vagy bármi, jól érezheti magát.

Tenerife

Az első ami feltűnt a szigeten, hogy nem igazán érdekel senkit, hogy mit csinálok. Itt mindenki olyan, amilyen csak szeretne lenni, s csodák-csodájára, ettől senki nem változik ugyanolyanná… pedig itthon ettől félünk a legjobban. Láttam monokiniző nőket, vidám fiúbandákat focizni, meleg párokat, mélyen hívő embereket a templomok előtt és muzulmánokat. Senki nem haragudott a másikra. Talán annyira nem is vette észre, hogy az mennyire különböző… Talán ezt meg kellene tanulnunk, hogy ha magunkkal és saját céljainkkal vagyunk elfoglalva s azokért küzdünk, abban igyekszünk, akkor nem fog zavarni a másik életútja.

A fiúk nagyon izgalmas kaland árán, egy öt nappal az indulás előtt becserélt jeggyel érkeztek meg ide. Bár először a déli parton laktak, ám annak mű, teljesen elturistásodott üdülőövezetei és telepített élővilága nem igazán volt kedvükre való. Valami hamisítatlan egyediséget akartak közvetíteni későbbi utazóik felé, így esett a választásuk Icod de los Vinos városkájára, amely kétségkívül az egyik legbájosabb hely a szigeten, nem mellesleg itt található az „Ezeréves sárkányfa” is. Itt rendezték be apartmanjukat, s indították el vállalkozásukat. Persze mint manapság mindenbe, a Covid ebbe is beleszólt. Ők azonban kitartóak, elkötelezettek és a legnagyobb szeretettel hisznek a YOUnerifében.

Hitvallás

Nem kell ahhoz Tenerifére utazni (elég csak rákeresni a neten), hogy lássuk a csodás képeken a felhőtlen, békés tájat. Ez a sziget azonban sokkal több… 

Van egy olyan érzésem, hogy a fiúk – bár ezt nem mondták – ahogyan az életben is az őszinteségre vágynak, s szeretnének szabadon, magukat felvállalva élni, úgy a szigetet is így szeretnék megmutatni. Kendőzetlenül, őszintén. Elvetik a reklámokból jól ismert szétfilterezett és agyon szerkesztett képeket, a kockaüdülők tövében elterülő tömegstrandokat. Ők a valódi Tenerifét és a valóságot szeretnék megmutatni.

Mi ez a valóság? Mi szerencsére láthattuk, mivel a telefonbeszélgetés során, amely megelőzte az utazást, sikeresen átfoglaltuk a szállásunkat. Nem felejtem el Bálint kérdését soha: „Ha Balatonra mész, akkor Siófok, dél vagy észak, Tihany-Badacsony?”. Azonnal megértettem, mi lesz a gond azzal, ha végig Adejeben lakunk. A fiúk segítségével s tanácsaival körbejártuk a szigetet, laktunk több városban és megismertük a helyiek életét. Bizony kiderült, hogy itt is vannak rosszabb napok, nehézségek…

A tetőpont azonban valóban a velük töltött nap volt számunkra. Az első perctől kezdve figyelték minden reakciónkat, s amikor örültünk valaminek együtt tudtak velünk örülni. Hát ez lenne a lényege a YOUnerifének. Figyelni a másikra, annak igényeire és együtt örülni vele azokban a nagy pillanatokban, amikor először pillant meg valamit a szigeten.

A fiúk hihetetlen alkalmazkodóak, éppen ezért minden kirándulásuk teljesen egyedi. Amint észreveszik, hogy a vendégnek másra van szüksége, iránytváltanak, alkalmazkodnak. Egy az egyben rád terveznek és ha kell improvizálnak. A mi napunk is ilyen volt, s egy pillanatig sem éreztem azt, hogy ők nem utazók vagy barátok.

A fiúk mindent tudnak a szigetről és ezt annak köszönhetik, hogy amióta kint vannak, minden szabad percüket a Tenerife megismerésére használták. „Volt, hogy hajnalban elmentem kirándulni egy helyre, majd eszembe jutott, hogy sietnem kell bevezetni a munkámba, mivel még kilométerekre voltam tőle.” – meséli Bálint. Nem is ajánlanak semmit, amit ők maguk még nem próbáltak, így bátran megbízhatunk bennük.

Bienvenido en Tenerife!

Tenerife leghitelesebb LMBTQI nyaralás szakértői – olvasható a YOUnerife honlapján. Bevallom ez a mondat keltette fel igazán az érdeklődésemet, így amikor együtt vacsoráztunk fel is tettem a kérdést, hogy mit takar ez a mondat igazán, miért érezték ezt fontosnak?

„Sok hotel van, amely LMBTQI-friendly szállásként hirdeti magát. Ez azonban nem tiszta. Lehetsz te LMBTQI-friendly azzal, hogy nem rúgtad ki a meleg szakácsot, esetleg felvettél egy leszbikus recepcióst vagy fogadsz meleg vendégeket. Nálunk más a helyzet. Mi szeretnénk, ha senki nem érezné magát rosszul, nem feszengene, nem szorongana. Biztonságban érezné magát az első perctől kezdve. Ismerjük a szubkultúránkat,  tudjuk meddig mehetünk el, mi számít egészséges poénkodásnak és mi az ami sértő.” – mondja Bálint. Szerintem is erre van szükség és azonnal megértettem miről szól ez a vállalkozás. Valóban más a megtűrés, az elfogadás, a támogatás és az egyszerű természetesnek tekintés. Ezt az utóbbit mi heterók – valljuk be – nem igazán tudjuk megadni, hiszen nekünk más a természetes. Ezáltal viszont érthetővé vált számomra, hogy mennyire fontos az ő jelenlétük, hogy milyen boldog pillanatokat tudnak majd szerezni, s mennyire bátor az elhatározásuk.

Félreértés ne essék, nem volt ez másképpen nálunk sem. Minket is segítettek az első pillanattól kezdve, mi is jól éreztük magunkat és baromi jó tudni, hogy nagyon sok embernek fogják még ezt az igazán szabad Tenerifét megmutatni nemtől, szexualitástól vagy származástól függetlenül.

Mi pedig köszönjük Nektek ezt az utat, az együtt töltött időt, s hogy betekinthettünk a Ti Tenerifétekbe! Sosem felejtjük!